Az új regisztrációk aktiválásához admin jóváhagyás is kell a spammerek miatt. Ezek külföldiek, tehát a regisztrációt megkönnyíti, ha a regisztrálandó névről vagy e-mailről látszik, hogy magyar. Akié mégsem lett aktiválva, esetleg sürgős, küldjön e-mailt!

Családi legendák

drkovacstamas19
Lengető
Lengető
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2016. november 13., vasárnap 21:29
Status: Offline

Családi legendák

HozzászólásSzerző: drkovacstamas19 » 2016. november 16., szerda 19:01

Az interneten böngészve találtam meg idén ezt a rendkívül érdekes fórumot.
Engem is felcsigázott egy dolog miatt a téma.
Nem foglalkoztam még soha fémkereső detektorokkal, de egy rég elfeledett családi legendánk jutott róla eszembe.

Biztos sokaknak, de otthon nekünk is meséltek a nagyszülők régi történeteket.
Azonban volt egy érdekes dolog amit a mama élete végéig hajtogatott, amire a szüleim is legyintettek, de a mama megesküdött rá. Állítólag a papa a 2. világháború éveiben segített egy menekülő szomszéd családnak elásni az értékeiket a gyümölcsösben.
A szomszéd családot elvitték a hatóságok és soha többet nem jelentkeztek.

A papa sokat kutatott a család után a hetvenes években, amikor már nem kellett annyira félni, de valószínű, hogy nem élték túl a háborús üldözést.
Az esetleges későbbi meghurcoltatás végett azonban az elásott kincs kiásására a papa részéről sem került sor az ő életében.

Nem kell hinnie senkinek a történetemben, elég ha én hiszek benne.

Én már nem bízom abban, hogy előkerülnek a ládák, meg már nem is emlékszek pontosan hol, melyik kertben mondta a mama, de úgy éreztem, meg kell osztanom emlékemet, biztosan sokak járnak hasonló cipőben és van hasonló kedves családi emlékük.

Mindenesetre figyelem a fórumot, hátha egyszer kedvet kapok és felkerekedünk a gyermekeimmel kincset keresni.

ficuscucis
Százados
Százados
Hozzászólások: 154
Csatlakozott: 2016. október 21., péntek 17:30
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: ficuscucis » 2016. november 17., csütörtök 8:43

Legenda? Több erdőt mezőt járótól hallottam már, hogy ha találnak megmászható fákon szarka, varjú vagy mókusfészket azt alaposan megnézik, szétbontják. Állítólag érdekes dolgokat lehet időnként találni bennük. Konkrétan mókusfészekről mondta az egyik ilyen illető, hogy talált már benne a szőr és más bélelő anyagok között szétrágott papírpénzt...hmmm!

Péter
Lengető
Lengető
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2016. október 24., hétfő 18:43
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: Péter » 2016. november 17., csütörtök 19:46

Heló! Érdekes családi történet, akár igaz is lehet. Azért már első olvasatra is rögtön felfedezhető két paradoxon. Először is, hogy vki segítséget kér a vagyona elrejtéséhez illetve, hogy a nagyapád nem ásta ki, miután valószínűsíthető lett, hogy az eredeti tulajdonos már nem fogja keresni... Bár némi magyarázattal szolgálna, ha azt feltételeznék, hogy a vagyon eredeti tulajdonosa, szerette volna ha vki még ismeri a"kincs" pontos helyét arra az esetre ha vmi történne vele. A nagyapád pedig talpig becsületes ember, a kincset elrejtő pedig igen jó ember ismerő. Én biztos utána járnék, neked is sok szerencsét hozzá! Hajrá! Üdv! P

Avatar
oldtimer
Százados
Százados
Hozzászólások: 149
Csatlakozott: 2015. július 29., szerda 18:36
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: oldtimer » 2016. november 18., péntek 8:24

Szerintem minden legendának van valami valóságalapja, csak azt nehéz eldönteni, hogy mennyi belőle az igazság és mennyi a fikció.
A közelünkben van egy kastély, aminek a tulajdonosai 1944. októberében, az oroszok bejövetelekor elmenekültek Ausztriába. Csak a legszükségesebb holmikat vitték magukkal. Évtizedekig élt a történet, hogy elásták a kastélyparkban az értékeiket. 1990 után hazajöttek a leszármazottak, akik méterre pontosan tudták hol van elrejtve a kincs, és kiásták jogos tulajdonukat. Ez megtörtént.

Bobbácsi
Százados
Százados
Hozzászólások: 138
Csatlakozott: 2015. június 27., szombat 15:34
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: Bobbácsi » 2016. november 18., péntek 13:40

oldtimer írta:Szerintem minden legendának van valami valóságalapja, csak azt nehéz eldönteni, hogy mennyi belőle az igazság és mennyi a fikció.
A közelünkben van egy kastély, aminek a tulajdonosai 1944. októberében, az oroszok bejövetelekor elmenekültek Ausztriába. Csak a legszükségesebb holmikat vitték magukkal. Évtizedekig élt a történet, hogy elásták a kastélyparkban az értékeiket. 1990 után hazajöttek a leszármazottak, akik méterre pontosan tudták hol van elrejtve a kincs, és kiásták jogos tulajdonukat. Ez megtörtént.



Osztom a véleményt!

Nálunk a Telekiek révén van/volt pár hasonló legenda.
Az egyik ilyen a sógorom dédapja álltal "beképzelt" dolog.
Miszerint a Teleki,illetve egy másik közelben lévő kissebb kastély között,számos alagút futott és ezekben rengeteg kincset rejtettek el a világháború idején.
Sógoromék pincéjében anno a dédi el is kezdett ásni,hogy ő majd megtalálja az alagutak valamelyikét,mert az ő házuk a két kastély között volt. Ez sajna nem jött össze neki éltében és az utódok csak mosolyogtak a történeten.
Na de pár évvel ezelött nálunk is elkezdődött jó pár nagyobb építkezés azon a területen és láss csodát....a munkagépek alatt itt is beszakadt egy alagút...ott is beszakadt egy alagút....
Persze egyszerűbbnek látta az építiő ezeket betúrni földdel,mintsem értesíteni bárkit is.

Lehet a kincsek is ott vannak valamelyik járatban! :)

lomposfarkas
Lengető
Lengető
Hozzászólások: 2
Csatlakozott: 2016. január 11., hétfő 3:50
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: lomposfarkas » 2016. november 18., péntek 19:29

Én csak a nyomát láttam egyszer egy vélhetően kincskeresésnek. Egy nagyobb, 5-6 épületes tanya volt az 1952-es katonai térkép szerint, mára csak téglák, meg ilyen tipikus tanyahelyi romok. Más ügyből szaglásztam abban az erdőben, mikor a tanya mellett láttam egy gödröt. Több köbmétert kiástak, gyökerek között, szóval durva meló lehetett. Ilyet potyára épeszű ember nem csinálna, nyilván valami információ alapján ástak.

Feza
Őrmester
Őrmester
Hozzászólások: 25
Csatlakozott: 2015. július 2., csütörtök 8:31
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: Feza » 2016. november 18., péntek 20:10

Sziasztok.

Mifelént is sok ilyen történet kering.
Mikor a 2. Vh volt itt a falúban lakott egy gróf egy baromi nagy kastélyban. Mikor már szorúlt a hurok, elmenekült, és csak pár dolgot tudott kimenteni. Volt 2 inasa akire rábízta az egász kastély tartalának az örzését. Itt már szerintem mindenki tudja hogy mi következett :) amint elmentek teljessen kiürítették a kastélyt a saját zsebük javára. Régi festmények, bútorok, étkészlet stb stb majd mikor kiürítették akkor felgyújtották és azt mondták, hogy az oroszok tették ( legjobb alibi ) 1 éven bellül mindegyik elköltözött a falúból.

Avatar
Ködmön
Őrmester
Őrmester
Hozzászólások: 24
Csatlakozott: 2015. július 7., kedd 15:51
Tartózkodási hely: Veszprém megye
Status: Offline

Pirtó - Magyarország

HozzászólásSzerző: Ködmön » 2017. február 12., vasárnap 3:44

Vigyázat, a következő írás építő jelleggel kerül be a rendszerbe.
A választékos beszédű szöveg és gondolatindító téma megzavarhat 1-2 más hangulatú fórumozót.
Kérem éppen ezért a saját magukat lejárató 1-2 kommentelőt (nem nekik írok), véleményeiket a mailcímemre küldjék el.
--------


Szeretném megköszönni levéltáros rokonomnak azt a sok egyedi, kézzel írt háborús történetet, leírást, katonai naplót, melyek másolatával az évek alatt jó pár kalandot szerzett baráti körömnek.
1995-ben, amikor megkaptam a Fisher 1235X-emet, akkor azt mondta nekem: "Igazi kincseket kézzel írt katonai vagy családi naplókban találhatsz."
Azóta is értéktelennek tűnő kézzel írt katonai naplókat vásárolok.

A kedvemre kiválasztott egyik történet kivétel, mert egy könyv, ez sincs fent az interneten, bár utalásokat találtam rá.
A valós történet egy 1944-1946-ban kalandos úton menekülő színész házaspár kézzel írt naplójegyzetében volt található.
A napló kinyomtatása először meg sem jelenhetett hazánkban, 2007-ben kis mennyiségben adta ki egy itthoni kiadó.

Muráti Lili színésznő és férje Vaszary János színész történetének címe is izgalmas: "Zörgetik az ajtót".

A könyvből be kell gépelnem a fémkeresős társadalomnak izgalmas részeket.

181.oldal:
"A gyárigazgató egy napon azzal jött haza, hogy nagyszerű megoldást talált a menekülésre.
A gyárát vezető orosz parancsnok egy teherautót küld vidékre, hogy élelmet szerezzen a gyári munkásoknak. Ha valamivel meg tudjuk vesztegetni a parancsnokot, ez a teherautó levisz minket a birtokunkra."

187.oldal:
"Végre elindultunk Kecskemét felé.
A harmadik napon sikerült úgy irányítani az oroszt, hogy megérkeztünk Soltvadkertre, amelytől már csak tíz kilométerre volt a birtokunk."

193.oldal:
"Maradt volna az a megoldás, hogy saját birtokunkon, saját házunkban próbáljunk megbújni.
Erről azonban mindenki lebeszélt.
A házat tökéletesen kifosztották az oroszok. Csak a csupasz falak maradtak meg. Ezután vincellérünk minden rokonságával együtt
odaköltözött. Mind a hét szobát elfoglalták. A birtokot egyszerűen sajátjuknak tekintették.
Tehát nem nagyon kívánatos, hogy váratlanul felbukkanjunk. Valószínűnek látszott, hogy azonnal feljelentenek, hogy szabaduljanak tőlünk.
Ezenkívül a politikai rendőrség jóformán minden héten kiszállt a birtokra. Kincsek után kutattak, amelyeket állítólag ott ástunk el."

194.oldal:
"A vincellért kétszer-háromszor el is fogták ebben az ügyben, és hetekig vallatták, hogy árulja el a kincsek rejtekhelyét.
De ő mindig megmaradt amellett, hogy nem tud semmiről.
EZ gondolkodóba ejtett.
Kincsekről ugyan szó sem volt, de valóban elástunk hét nagy ládát a birtokon lévő kis erdőben. Értékes szőnyegek, porcelánok, ezüstök és
ruhaneműk voltak bennük. Ezeket a bombázás veszélye elől szállítottuk le Budapestről és amikor az orosz csapatok közeledtek, inasunk a vincellér
segítségével elásott mindent.
Tehát a vincellér tudta, hogy vannak elásott értékek és azt is nagyon jól tudta, hogy hol vannak elásva.
Ha ezt nem hajlandó elárulni a vörösöknek, lehet, hogy irántunk való ragaszkodásból tette. De az is lehet, hogy ezeket az értékeket a maga számára
akarta megőrizni.
Feleségem optimizmusból a kedvezőbb feltevést fogadta el és azt sürgette, hogy beszéljünk a vincellérrel. Szerintem lehetetlen, hogy eláruljon
bennünket, hiszen mindig nagyon jók voltunk hozzá és a családjához."


196.oldal:
"...De legjobban az elásott értékek foglalkoztatták.
Biztonság okáért ki kellene ásni őket, és más helyen elrejteni, hogy a vincellér se tudjon a rejtekhelyről.
Erre vonatkozólag több tervet eszeltünk ki, de egyik sem látszott keresztülvihetőnek.
Végül a következőket határoztuk el:
Az egyik paraszttól kölcsönkérjük ökrös fogatát. Még ma éjjel elmegyünk és kiássuk a ládákat.
Az éjszaka leple alatt átszállítjuk őket egyik barátunk földjére és ott újra elássuk.
Pár nap múlva fölszántják a földet és bevetik. A vetés alatt biztonságban lesz a holmink. Megvárhatjuk az alkalmas időt, amikor rendelkezhetünk fölötte.
Az elhatározást tett követte.
Ásókkal és kapákkal felszerelve, pár barátunkkal együtt elindultunk az ökrös szekéren az éjszakai vállalkozásra.
De a véletlen már az első lépésnél áthúzta a számításainkat.
A házunk előtti úton kellett elhaladni, hogy a kis erdőbe érjünk. Az ökrös szekér nyikorgása felébresztette az éberen alvó vincellért.
Utánunk jött és érdeklődni kezdett, hogy mit akarunk.
Mikor bennünket felismert, nagyon meglepődött. De úgy látszott, őszintén örül megmenekülésünknek.
Az ásókat és kapákat meglátva, rögtön tudta, hogy miről van szó. Felajánlkozott, hogy jön velünk és segít a kiásásban.
Ezt nem lehetett visszautasítani.
Útközben elmesélte, hogy hűségesen megőrizte a titkunkat. Bárhogy kínozták és verték a vörösök, nem árult el semmit.
Ő tudja, hogy mivel tartozik nekünk. Inkább kész meghalni, mint elárulni minket.
Szavai nem csengtek őszintén. Alázatos volt és hízelgő. Ez bizalmatlanságot keltett bennem.
A kiásás sokkal tovább tartott, mint gondoltuk."

199.oldal:
"...Amikor beesteledett... elindultunk a ládákat elásni.
Ezúttal szerencsénk volt. Nem találkoztunk senkivel és a három barátomon kívül - akik részt vettek az elásásban -
senki sem tudta az új rejtekhelyet."

212.oldal:
"...Nagyon rossz írt hozott.
Távozásunk után való nap a kiskunhalasi politikai rendőrség kiszállt Pirtóra.
Valahogy megtudták, hogy értékeinket kiástuk és elvittük. Lehetséges, hogy a vincellér árulta el.
Pontosan tudták, hogy kik vettek részt ebben a munkában.
...
Mindent megtudtak. A ládákat rögtön kiásták és teherautón vitték be Kiskunhalasra."



-------------------------------------------------
Ennyi a történet.

Elgondolkoztam, mi lett volna ha nem lett volna szükség megélhetési okokból a ládákra,
nem viszi le a házaspárt senki Pirtóra, vagy esetleg több közrejátszó ok meg nem léte miatt sose jutnak vissza és
ahogy a sors alakította, a könyvkiadás után Spanyolországban teljesedik ki méltóságos öregkoruk.

A naplóból az eredeti helyszín könnyen kideríthető:
-lementünk, megmutatták a helyi öregek a házaspár ingatlanát,
-kiserdő sehol,
-könyvtár régi térképen nincs semmi nyom,
-a http://www.fentrol.hu éles légifotókat kínál (itt '60-as évekből) akármilyen néven
regisztrálásért cserébe, ami a geoshop.hu-n keresztül ingyen letölthető, ezen látni a kiserdőt...,
-georeferáltam a fentrol.hu fotóját BaseCamp szoftverrel, Garmin-ra feltölt,
-pikk-pakk és a kiserdő helyén álltam...

ÁÁÁÁ, kimegyek a zsibire, hátha valaki kézzel írt háborús naplót árul....
Csatolmányok
projekt_pirto.jpg
projekt_pirto.jpg (225.97 KiB) Megtekintve 2852 alkalommal

templomos
Ezredes
Ezredes
Hozzászólások: 403
Csatlakozott: 2015. június 27., szombat 21:05
Tartózkodási hely: Heves-megye
Status: Offline

Re: Pirtó - Magyarország

HozzászólásSzerző: templomos » 2017. február 12., vasárnap 8:24

Ködmön írta:Vigyázat, a következő írás építő jelleggel kerül be a rendszerbe.
A választékos beszédű szöveg és gondolatindító téma megzavarhat 1-2 más hangulatú fórumozót.
Kérem éppen ezért a saját magukat lejárató 1-2 kommentelőt (nem nekik írok), véleményeiket a mailcímemre küldjék el.
--------


Szeretném megköszönni levéltáros rokonomnak azt a sok egyedi, kézzel írt háborús történetet, leírást, katonai naplót, melyek másolatával az évek alatt jó pár kalandot szerzett baráti körömnek.
1995-ben, amikor megkaptam a Fisher 1235X-emet, akkor azt mondta nekem: "Igazi kincseket kézzel írt katonai vagy családi naplókban találhatsz."
Azóta is értéktelennek tűnő kézzel írt katonai naplókat vásárolok.

A kedvemre kiválasztott egyik történet kivétel, mert egy könyv, ez sincs fent az interneten, bár utalásokat találtam rá.
A valós történet egy 1944-1946-ban kalandos úton menekülő színész házaspár kézzel írt naplójegyzetében volt található.
A napló kinyomtatása először meg sem jelenhetett hazánkban, 2007-ben kis mennyiségben adta ki egy itthoni kiadó.

Muráti Lili színésznő és férje Vaszary János színész történetének címe is izgalmas: "Zörgetik az ajtót".

A könyvből be kell gépelnem a fémkeresős társadalomnak izgalmas részeket.

181.oldal:
"A gyárigazgató egy napon azzal jött haza, hogy nagyszerű megoldást talált a menekülésre.
A gyárát vezető orosz parancsnok egy teherautót küld vidékre, hogy élelmet szerezzen a gyári munkásoknak. Ha valamivel meg tudjuk vesztegetni a parancsnokot, ez a teherautó levisz minket a birtokunkra."

187.oldal:
"Végre elindultunk Kecskemét felé.
A harmadik napon sikerült úgy irányítani az oroszt, hogy megérkeztünk Soltvadkertre, amelytől már csak tíz kilométerre volt a birtokunk."

193.oldal:
"Maradt volna az a megoldás, hogy saját birtokunkon, saját házunkban próbáljunk megbújni.
Erről azonban mindenki lebeszélt.
A házat tökéletesen kifosztották az oroszok. Csak a csupasz falak maradtak meg. Ezután vincellérünk minden rokonságával együtt
odaköltözött. Mind a hét szobát elfoglalták. A birtokot egyszerűen sajátjuknak tekintették.
Tehát nem nagyon kívánatos, hogy váratlanul felbukkanjunk. Valószínűnek látszott, hogy azonnal feljelentenek, hogy szabaduljanak tőlünk.
Ezenkívül a politikai rendőrség jóformán minden héten kiszállt a birtokra. Kincsek után kutattak, amelyeket állítólag ott ástunk el."

194.oldal:
"A vincellért kétszer-háromszor el is fogták ebben az ügyben, és hetekig vallatták, hogy árulja el a kincsek rejtekhelyét.
De ő mindig megmaradt amellett, hogy nem tud semmiről.
EZ gondolkodóba ejtett.
Kincsekről ugyan szó sem volt, de valóban elástunk hét nagy ládát a birtokon lévő kis erdőben. Értékes szőnyegek, porcelánok, ezüstök és
ruhaneműk voltak bennük. Ezeket a bombázás veszélye elől szállítottuk le Budapestről és amikor az orosz csapatok közeledtek, inasunk a vincellér
segítségével elásott mindent.
Tehát a vincellér tudta, hogy vannak elásott értékek és azt is nagyon jól tudta, hogy hol vannak elásva.
Ha ezt nem hajlandó elárulni a vörösöknek, lehet, hogy irántunk való ragaszkodásból tette. De az is lehet, hogy ezeket az értékeket a maga számára
akarta megőrizni.
Feleségem optimizmusból a kedvezőbb feltevést fogadta el és azt sürgette, hogy beszéljünk a vincellérrel. Szerintem lehetetlen, hogy eláruljon
bennünket, hiszen mindig nagyon jók voltunk hozzá és a családjához."


196.oldal:
"...De legjobban az elásott értékek foglalkoztatták.
Biztonság okáért ki kellene ásni őket, és más helyen elrejteni, hogy a vincellér se tudjon a rejtekhelyről.
Erre vonatkozólag több tervet eszeltünk ki, de egyik sem látszott keresztülvihetőnek.
Végül a következőket határoztuk el:
Az egyik paraszttól kölcsönkérjük ökrös fogatát. Még ma éjjel elmegyünk és kiássuk a ládákat.
Az éjszaka leple alatt átszállítjuk őket egyik barátunk földjére és ott újra elássuk.
Pár nap múlva fölszántják a földet és bevetik. A vetés alatt biztonságban lesz a holmink. Megvárhatjuk az alkalmas időt, amikor rendelkezhetünk fölötte.
Az elhatározást tett követte.
Ásókkal és kapákkal felszerelve, pár barátunkkal együtt elindultunk az ökrös szekéren az éjszakai vállalkozásra.
De a véletlen már az első lépésnél áthúzta a számításainkat.
A házunk előtti úton kellett elhaladni, hogy a kis erdőbe érjünk. Az ökrös szekér nyikorgása felébresztette az éberen alvó vincellért.
Utánunk jött és érdeklődni kezdett, hogy mit akarunk.
Mikor bennünket felismert, nagyon meglepődött. De úgy látszott, őszintén örül megmenekülésünknek.
Az ásókat és kapákat meglátva, rögtön tudta, hogy miről van szó. Felajánlkozott, hogy jön velünk és segít a kiásásban.
Ezt nem lehetett visszautasítani.
Útközben elmesélte, hogy hűségesen megőrizte a titkunkat. Bárhogy kínozták és verték a vörösök, nem árult el semmit.
Ő tudja, hogy mivel tartozik nekünk. Inkább kész meghalni, mint elárulni minket.
Szavai nem csengtek őszintén. Alázatos volt és hízelgő. Ez bizalmatlanságot keltett bennem.
A kiásás sokkal tovább tartott, mint gondoltuk."

199.oldal:
"...Amikor beesteledett... elindultunk a ládákat elásni.
Ezúttal szerencsénk volt. Nem találkoztunk senkivel és a három barátomon kívül - akik részt vettek az elásásban -
senki sem tudta az új rejtekhelyet."

212.oldal:
"...Nagyon rossz írt hozott.
Távozásunk után való nap a kiskunhalasi politikai rendőrség kiszállt Pirtóra.
Valahogy megtudták, hogy értékeinket kiástuk és elvittük. Lehetséges, hogy a vincellér árulta el.
Pontosan tudták, hogy kik vettek részt ebben a munkában.
...
Mindent megtudtak. A ládákat rögtön kiásták és teherautón vitték be Kiskunhalasra."



-------------------------------------------------
Ennyi a történet.

Elgondolkoztam, mi lett volna ha nem lett volna szükség megélhetési okokból a ládákra,
nem viszi le a házaspárt senki Pirtóra, vagy esetleg több közrejátszó ok meg nem léte miatt sose jutnak vissza és
ahogy a sors alakította, a könyvkiadás után Spanyolországban teljesedik ki méltóságos öregkoruk.

A naplóból az eredeti helyszín könnyen kideríthető:
-lementünk, megmutatták a helyi öregek a házaspár ingatlanát,
-kiserdő sehol,
-könyvtár régi térképen nincs semmi nyom,
-a http://www.fentrol.hu éles légifotókat kínál (itt '60-as évekből) akármilyen néven
regisztrálásért cserébe, ami a geoshop.hu-n keresztül ingyen letölthető, ezen látni a kiserdőt...,
-georeferáltam a fentrol.hu fotóját BaseCamp szoftverrel, Garmin-ra feltölt,
-pikk-pakk és a kiserdő helyén álltam...

ÁÁÁÁ, kimegyek a zsibire, hátha valaki kézzel írt háborús naplót árul....


:-bd %%-

ficuscucis
Százados
Százados
Hozzászólások: 154
Csatlakozott: 2016. október 21., péntek 17:30
Status: Offline

Re: Pirtó - Magyarország

HozzászólásSzerző: ficuscucis » 2017. február 13., hétfő 10:23

Ködmön írta:Vigyázat, a következő írás építő jelleggel kerül be a rendszerbe.
A választékos beszédű szöveg és gondolatindító téma megzavarhat 1-2 más hangulatú fórumozót.
Kérem éppen ezért a saját magukat lejárató 1-2 kommentelőt (nem nekik írok), véleményeiket a mailcímemre küldjék el.
--------


Szeretném megköszönni levéltáros rokonomnak azt a sok egyedi, kézzel írt háborús történetet, leírást, katonai naplót, melyek másolatával az évek alatt jó pár kalandot szerzett baráti körömnek.
1995-ben, amikor megkaptam a Fisher 1235X-emet, akkor azt mondta nekem: "Igazi kincseket kézzel írt katonai vagy családi naplókban találhatsz."
Azóta is értéktelennek tűnő kézzel írt katonai naplókat vásárolok.

A kedvemre kiválasztott egyik történet kivétel, mert egy könyv, ez sincs fent az interneten, bár utalásokat találtam rá.
A valós történet egy 1944-1946-ban kalandos úton menekülő színész házaspár kézzel írt naplójegyzetében volt található.
A napló kinyomtatása először meg sem jelenhetett hazánkban, 2007-ben kis mennyiségben adta ki egy itthoni kiadó.

Muráti Lili színésznő és férje Vaszary János színész történetének címe is izgalmas: "Zörgetik az ajtót".

A könyvből be kell gépelnem a fémkeresős társadalomnak izgalmas részeket.

181.oldal:
"A gyárigazgató egy napon azzal jött haza, hogy nagyszerű megoldást talált a menekülésre.
A gyárát vezető orosz parancsnok egy teherautót küld vidékre, hogy élelmet szerezzen a gyári munkásoknak. Ha valamivel meg tudjuk vesztegetni a parancsnokot, ez a teherautó levisz minket a birtokunkra."

187.oldal:
"Végre elindultunk Kecskemét felé.
A harmadik napon sikerült úgy irányítani az oroszt, hogy megérkeztünk Soltvadkertre, amelytől már csak tíz kilométerre volt a birtokunk."

193.oldal:
"Maradt volna az a megoldás, hogy saját birtokunkon, saját házunkban próbáljunk megbújni.
Erről azonban mindenki lebeszélt.
A házat tökéletesen kifosztották az oroszok. Csak a csupasz falak maradtak meg. Ezután vincellérünk minden rokonságával együtt
odaköltözött. Mind a hét szobát elfoglalták. A birtokot egyszerűen sajátjuknak tekintették.
Tehát nem nagyon kívánatos, hogy váratlanul felbukkanjunk. Valószínűnek látszott, hogy azonnal feljelentenek, hogy szabaduljanak tőlünk.
Ezenkívül a politikai rendőrség jóformán minden héten kiszállt a birtokra. Kincsek után kutattak, amelyeket állítólag ott ástunk el."

194.oldal:
"A vincellért kétszer-háromszor el is fogták ebben az ügyben, és hetekig vallatták, hogy árulja el a kincsek rejtekhelyét.
De ő mindig megmaradt amellett, hogy nem tud semmiről.
EZ gondolkodóba ejtett.
Kincsekről ugyan szó sem volt, de valóban elástunk hét nagy ládát a birtokon lévő kis erdőben. Értékes szőnyegek, porcelánok, ezüstök és
ruhaneműk voltak bennük. Ezeket a bombázás veszélye elől szállítottuk le Budapestről és amikor az orosz csapatok közeledtek, inasunk a vincellér
segítségével elásott mindent.
Tehát a vincellér tudta, hogy vannak elásott értékek és azt is nagyon jól tudta, hogy hol vannak elásva.
Ha ezt nem hajlandó elárulni a vörösöknek, lehet, hogy irántunk való ragaszkodásból tette. De az is lehet, hogy ezeket az értékeket a maga számára
akarta megőrizni.
Feleségem optimizmusból a kedvezőbb feltevést fogadta el és azt sürgette, hogy beszéljünk a vincellérrel. Szerintem lehetetlen, hogy eláruljon
bennünket, hiszen mindig nagyon jók voltunk hozzá és a családjához."


196.oldal:
"...De legjobban az elásott értékek foglalkoztatták.
Biztonság okáért ki kellene ásni őket, és más helyen elrejteni, hogy a vincellér se tudjon a rejtekhelyről.
Erre vonatkozólag több tervet eszeltünk ki, de egyik sem látszott keresztülvihetőnek.
Végül a következőket határoztuk el:
Az egyik paraszttól kölcsönkérjük ökrös fogatát. Még ma éjjel elmegyünk és kiássuk a ládákat.
Az éjszaka leple alatt átszállítjuk őket egyik barátunk földjére és ott újra elássuk.
Pár nap múlva fölszántják a földet és bevetik. A vetés alatt biztonságban lesz a holmink. Megvárhatjuk az alkalmas időt, amikor rendelkezhetünk fölötte.
Az elhatározást tett követte.
Ásókkal és kapákkal felszerelve, pár barátunkkal együtt elindultunk az ökrös szekéren az éjszakai vállalkozásra.
De a véletlen már az első lépésnél áthúzta a számításainkat.
A házunk előtti úton kellett elhaladni, hogy a kis erdőbe érjünk. Az ökrös szekér nyikorgása felébresztette az éberen alvó vincellért.
Utánunk jött és érdeklődni kezdett, hogy mit akarunk.
Mikor bennünket felismert, nagyon meglepődött. De úgy látszott, őszintén örül megmenekülésünknek.
Az ásókat és kapákat meglátva, rögtön tudta, hogy miről van szó. Felajánlkozott, hogy jön velünk és segít a kiásásban.
Ezt nem lehetett visszautasítani.
Útközben elmesélte, hogy hűségesen megőrizte a titkunkat. Bárhogy kínozták és verték a vörösök, nem árult el semmit.
Ő tudja, hogy mivel tartozik nekünk. Inkább kész meghalni, mint elárulni minket.
Szavai nem csengtek őszintén. Alázatos volt és hízelgő. Ez bizalmatlanságot keltett bennem.
A kiásás sokkal tovább tartott, mint gondoltuk."

199.oldal:
"...Amikor beesteledett... elindultunk a ládákat elásni.
Ezúttal szerencsénk volt. Nem találkoztunk senkivel és a három barátomon kívül - akik részt vettek az elásásban -
senki sem tudta az új rejtekhelyet."

212.oldal:
"...Nagyon rossz írt hozott.
Távozásunk után való nap a kiskunhalasi politikai rendőrség kiszállt Pirtóra.
Valahogy megtudták, hogy értékeinket kiástuk és elvittük. Lehetséges, hogy a vincellér árulta el.
Pontosan tudták, hogy kik vettek részt ebben a munkában.
...
Mindent megtudtak. A ládákat rögtön kiásták és teherautón vitték be Kiskunhalasra."



-------------------------------------------------
Ennyi a történet.

Elgondolkoztam, mi lett volna ha nem lett volna szükség megélhetési okokból a ládákra,
nem viszi le a házaspárt senki Pirtóra, vagy esetleg több közrejátszó ok meg nem léte miatt sose jutnak vissza és
ahogy a sors alakította, a könyvkiadás után Spanyolországban teljesedik ki méltóságos öregkoruk.

A naplóból az eredeti helyszín könnyen kideríthető:
-lementünk, megmutatták a helyi öregek a házaspár ingatlanát,
-kiserdő sehol,
-könyvtár régi térképen nincs semmi nyom,
-a http://www.fentrol.hu éles légifotókat kínál (itt '60-as évekből) akármilyen néven
regisztrálásért cserébe, ami a geoshop.hu-n keresztül ingyen letölthető, ezen látni a kiserdőt...,
-georeferáltam a fentrol.hu fotóját BaseCamp szoftverrel, Garmin-ra feltölt,
-pikk-pakk és a kiserdő helyén álltam...

ÁÁÁÁ, kimegyek a zsibire, hátha valaki kézzel írt háborús naplót árul....

Szépen megfogalmazott izgalmas írás. Amennyiben a régi családi iratok és fotók is érdekelnek, gyűjtöd őket akkor siess mert tapasztalatom szerint az antikpiacokról ezek is kezdenek elfogyni. Általában minden ami valódi antikvitás lassan elfogy a helyét a giccs veszi át.

Avatar
Jain
Hadnagy
Hadnagy
Hozzászólások: 61
Csatlakozott: 2015. október 19., hétfő 19:38
Status: Offline

Re: Pirtó - Magyarország

HozzászólásSzerző: Jain » 2017. február 27., hétfő 17:00

Ködmön írta:Vigyázat, a következő írás építő jelleggel kerül be a rendszerbe.
A választékos beszédű szöveg és gondolatindító téma megzavarhat 1-2 más hangulatú fórumozót.
Kérem éppen ezért a saját magukat lejárató 1-2 kommentelőt (nem nekik írok), véleményeiket a mailcímemre küldjék el.
--------

-------------------------------------------------
Ennyi a történet.

Elgondolkoztam, mi lett volna ha nem lett volna szükség megélhetési okokból a ládákra,
nem viszi le a házaspárt senki Pirtóra, vagy esetleg több közrejátszó ok meg nem léte miatt sose jutnak vissza és
ahogy a sors alakította, a könyvkiadás után Spanyolországban teljesedik ki méltóságos öregkoruk.

A naplóból az eredeti helyszín könnyen kideríthető:
-lementünk, megmutatták a helyi öregek a házaspár ingatlanát,
-kiserdő sehol,
-könyvtár régi térképen nincs semmi nyom,
-a http://www.fentrol.hu éles légifotókat kínál (itt '60-as évekből) akármilyen néven
regisztrálásért cserébe, ami a geoshop.hu-n keresztül ingyen letölthető, ezen látni a kiserdőt...,
-georeferáltam a fentrol.hu fotóját BaseCamp szoftverrel, Garmin-ra feltölt,
-pikk-pakk és a kiserdő helyén álltam...

ÁÁÁÁ, kimegyek a zsibire, hátha valaki kézzel írt háborús naplót árul....



Jó kis történet meg izgalmas de a ládákat sajnos kiásták és elvitték nem?Pontosan tudták mennyi láda lett elásva,akkor miért volt értelme felekresni azt a helyszínt?
Vagy a "-pikk-pakk és a kiserdő helyén álltam..." azt úgy értetted hogy monitoron nézve?
Gép:TOM SELLECK

Avatar
kanbagoly
Ezredes
Ezredes
Hozzászólások: 465
Csatlakozott: 2015. június 29., hétfő 15:54
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: kanbagoly » 2017. március 6., hétfő 19:12


Avatar
kanbagoly
Ezredes
Ezredes
Hozzászólások: 465
Csatlakozott: 2015. június 29., hétfő 15:54
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: kanbagoly » 2017. március 8., szerda 22:15


ficuscucis
Százados
Százados
Hozzászólások: 154
Csatlakozott: 2016. október 21., péntek 17:30
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: ficuscucis » 2017. március 9., csütörtök 9:46

kanbagoly írta:http://galeriasavaria.hu/blog/2016/02/02/balatoni-kincsvadaszat/


Ezt a történetet Bujtor is megfilmesítette. Jó kis akciófilm. Amúgy a cikk nekem sántít. Ha tényleg olyan rendőrállam volt abban az időben akkor hogy lehetett egy keleti-nyugati blokkon átnyúló "civil szervezkedést, műszerbeszállítást" észrevétlenül véghezvinni. Az meg főleg hihetetlen, hogy akkora műszaki ténykedést nem vettek észre már a kezdeteknél és nem jelentették a mindenütt ólálkodó Pelikán elvtársak. Mint tudjuk a búvárokon még az ürgebőr álca sem segített volna. Summa summarum szerintem ez is amolyan elsüllyedt, elásott harckocsik legenda, azaz valahol valami történt azután a szájról szájra terjedés szépen kikerekítette. A cikk egyszeri elolvasás erejéig így is szórakoztató. Köszi hogy feltetted!

Avatar
oldtimer
Százados
Százados
Hozzászólások: 149
Csatlakozott: 2015. július 29., szerda 18:36
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: oldtimer » 2017. március 9., csütörtök 20:37

ficuscucis írta:
kanbagoly írta:http://galeriasavaria.hu/blog/2016/02/02/balatoni-kincsvadaszat/


Ezt a történetet Bujtor is megfilmesítette. Jó kis akciófilm. Amúgy a cikk nekem sántít. Ha tényleg olyan rendőrállam volt abban az időben akkor hogy lehetett egy keleti-nyugati blokkon átnyúló "civil szervezkedést, műszerbeszállítást" észrevétlenül véghezvinni. Az meg főleg hihetetlen, hogy akkora műszaki ténykedést nem vettek észre már a kezdeteknél és nem jelentették a mindenütt ólálkodó Pelikán elvtársak. Mint tudjuk a búvárokon még az ürgebőr álca sem segített volna. Summa summarum szerintem ez is amolyan elsüllyedt, elásott harckocsik legenda, azaz valahol valami történt azután a szájról szájra terjedés szépen kikerekítette. A cikk egyszeri elolvasás erejéig így is szórakoztató. Köszi hogy feltetted!


Nem tudom igaz-e a sztori, és vitatkozni sem akarok, csak néhány tényt leírni:
- A cikk szerint a kutatás 1996-ban kezdődött. Ekkor már Magyarország nem tartozott a keleti blokkhoz, mert már nem volt keleti blokk. A levitézlett "elvtársak" legfeljebb csak nosztalgiával gondolhattak az egykori rendőrállamra.
- Bujtor István "kincskeresős" filmje a Csak semmi pánik! című volt, ami 1981-ben készült, 15 évvel a cikkben említett esemény előtt.
Kérdésem: hogyan tudta ezt a sztorit Bujtor 15 évvel előre megfilmesíteni???

ficuscucis
Százados
Százados
Hozzászólások: 154
Csatlakozott: 2016. október 21., péntek 17:30
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: ficuscucis » 2017. március 10., péntek 9:17

oldtimer írta:
ficuscucis írta:
kanbagoly írta:http://galeriasavaria.hu/blog/2016/02/02/balatoni-kincsvadaszat/


Ezt a történetet Bujtor is megfilmesítette. Jó kis akciófilm. Amúgy a cikk nekem sántít. Ha tényleg olyan rendőrállam volt abban az időben akkor hogy lehetett egy keleti-nyugati blokkon átnyúló "civil szervezkedést, műszerbeszállítást" észrevétlenül véghezvinni. Az meg főleg hihetetlen, hogy akkora műszaki ténykedést nem vettek észre már a kezdeteknél és nem jelentették a mindenütt ólálkodó Pelikán elvtársak. Mint tudjuk a búvárokon még az ürgebőr álca sem segített volna. Summa summarum szerintem ez is amolyan elsüllyedt, elásott harckocsik legenda, azaz valahol valami történt azután a szájról szájra terjedés szépen kikerekítette. A cikk egyszeri elolvasás erejéig így is szórakoztató. Köszi hogy feltetted!


Nem tudom igaz-e a sztori, és vitatkozni sem akarok, csak néhány tényt leírni:
- A cikk szerint a kutatás 1996-ban kezdődött. Ekkor már Magyarország nem tartozott a keleti blokkhoz, mert már nem volt keleti blokk. A levitézlett "elvtársak" legfeljebb csak nosztalgiával gondolhattak az egykori rendőrállamra.
- Bujtor István "kincskeresős" filmje a Csak semmi pánik! című volt, ami 1981-ben készült, 15 évvel a cikkben említett esemény előtt.
Kérdésem: hogyan tudta ezt a sztorit Bujtor 15 évvel előre megfilmesíteni???

Bevallom amikor odáig értem a cikkben, hogy összesen 300(!) db. üres szivarosdobozt (ürgebőrt) gyömöszölt az öreg pilóta egy szekrénybe attól kezdve gyorsolvasásban futottam át a cikket. Már csak a cselekmény "bonyolítása" érdekelt. Jól felépített mese az egész aminek céljára az utolsó mondat ad választ. ;) :lol:

Avatar
kanbagoly
Ezredes
Ezredes
Hozzászólások: 465
Csatlakozott: 2015. június 29., hétfő 15:54
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: kanbagoly » 2017. március 17., péntek 19:52

.,Édes Kedves Feleségem, vagy Gyermekeim mind két ágon lévők!
Mind a mostani környül állások mind a gonosz emberektül és a tüztül való felelem kénszeritettek engemet arra, hogy a mely Summás pénzel az Ur Isten sok faradságaim után ingyen Kegyelmébül méltóztatott meg áldani annak némely részit bátorságos helyre tegyem. Tuttotokra adom azért mint hogy nem tudhatom az Ur Isten hol és nem hirtelen halállal szollit e ki e világbul ha szolhatok é tsak egyet is veletek vagy nem, hogy az én kis házamba az Almáriumot ki vévén a kőfalnak alsó részibe ahol fekszik az almárium egy lyukat ásván egy réz edénybe tettem 1300 azaz ezerháromszáz aranyakat ugy mint Hármas 115 darab Kettős 194 darab Egyes 567. Valamint azért én ugy rejtettem azt el hogy senki sem tudta, ugy te is vagy gyermekeid ugy vegyék ki hogy azt senki ne tudja, mert vajmi sok irigye van a pénznek. Eztet pedig mikor a szükség hozza magával akkor kel kivenni. A többi pénzemre pedig ami most találtatik 3000 Rf. arra rea akadtok Contraktuson az aprólékosokon kivül 7000 Rf. Átkozott lesz az a Testvér a ki egyik a másikat kivánnya mind ezekbe mind másokba meg tsalni. Az Isten aldasa legyen rajtatok Zilizen 3dik May 1799
Tőrös Tamás."

Avatar
Polaris
Őrmester
Őrmester
Hozzászólások: 20
Csatlakozott: 2015. december 4., péntek 14:17
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: Polaris » 2017. március 19., vasárnap 16:53

ficuscucis írta:
oldtimer írta:
ficuscucis írta:
kanbagoly írta:http://galeriasavaria.hu/blog/2016/02/02/balatoni-kincsvadaszat/


Ezt a történetet Bujtor is megfilmesítette. Jó kis akciófilm. Amúgy a cikk nekem sántít. Ha tényleg olyan rendőrállam volt abban az időben akkor hogy lehetett egy keleti-nyugati blokkon átnyúló "civil szervezkedést, műszerbeszállítást" észrevétlenül véghezvinni. Az meg főleg hihetetlen, hogy akkora műszaki ténykedést nem vettek észre már a kezdeteknél és nem jelentették a mindenütt ólálkodó Pelikán elvtársak. Mint tudjuk a búvárokon még az ürgebőr álca sem segített volna. Summa summarum szerintem ez is amolyan elsüllyedt, elásott harckocsik legenda, azaz valahol valami történt azután a szájról szájra terjedés szépen kikerekítette. A cikk egyszeri elolvasás erejéig így is szórakoztató. Köszi hogy feltetted!


Nem tudom igaz-e a sztori, és vitatkozni sem akarok, csak néhány tényt leírni:
- A cikk szerint a kutatás 1996-ban kezdődött. Ekkor már Magyarország nem tartozott a keleti blokkhoz, mert már nem volt keleti blokk. A levitézlett "elvtársak" legfeljebb csak nosztalgiával gondolhattak az egykori rendőrállamra.
- Bujtor István "kincskeresős" filmje a Csak semmi pánik! című volt, ami 1981-ben készült, 15 évvel a cikkben említett esemény előtt.
Kérdésem: hogyan tudta ezt a sztorit Bujtor 15 évvel előre megfilmesíteni???

Bevallom amikor odáig értem a cikkben, hogy összesen 300(!) db. üres szivarosdobozt (ürgebőrt) gyömöszölt az öreg pilóta egy szekrénybe attól kezdve gyorsolvasásban futottam át a cikket. Már csak a cselekmény "bonyolítása" érdekelt. Jól felépített mese az egész aminek céljára az utolsó mondat ad választ. ;) :lol:

Jó kis kamu történet! :lol:
De a filmet láttam gyerekkoromban és tetszett :clap:
http://retromuzsika.hu/csak-semmi-panik ... n-filmrol/

Metal
Tizedes
Tizedes
Hozzászólások: 12
Csatlakozott: 2016. február 3., szerda 11:27
Status: Offline

Re: Családi legendák

HozzászólásSzerző: Metal » 2017. április 24., hétfő 22:32

Nagyon érdekesek ezek a történtek. Nálunk is volt ilyen, hogy kábelárok ásásnál elásott ékszereket találtak. II. VH. idejében rejthették el.
Egy állítólagos kincs adta az indíttatást nekem is, hogy fémkeresőt kezdjek építeni. Az azóta se lett meg, állítólag egy házba volt befalazva. A házat azóta lebontották az örökösök figyelő szeme előtt, de a kincs nem volt a falban és a ház alatt se.
Mást viszont annál inkább találtam :)

Avatar
Ködmön
Őrmester
Őrmester
Hozzászólások: 24
Csatlakozott: 2015. július 7., kedd 15:51
Tartózkodási hely: Veszprém megye
Status: Offline

Helymeghatározás "örökölt számok" alapján

HozzászólásSzerző: Ködmön » 2017. augusztus 9., szerda 12:21

Mailben keresett meg egy úr, hogy tudok-e segíteni neki, mert a vidéki nagyszülőktől "itt keresd a faluban: templom, 600, 190" rejtélyes naplóbejegyzést "örökölt". Neki is belinkeltem ezt a szöveget, hátha rájön a megoldásra.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/t ... 04s07.html

Matematika didaktikusan
Pálfalvi Józsefné dr. Csekő Sarolta

A mezőn kincs van elásva, meg kell adnunk a helyét: ez a példa több szempontból is túlmegy az előbbin, általánosabb esetet szemléltet: Egyrészt a koordináták nemcsak egész számok lehetnek. Másrészt a két merőleges úttól való távolságok nem adják meg egyértelműen a kincs helyét. Ha például tudjuk, hogy egy észak–dél irányú úttól 0,250
0,250 km-re, a másik, nyugat–kelet irányú úttól 0,125
0,125 km-re van a kincs, akkor négy hely jöhet szóba. Azt is meg kell mondani hogy az észak–dél irányú úttól kelet vagy nyugat felé és a nyugat–kelet irányú úttól észak vagy dél felé található-e a kincs. Tehát nem egyszerűen távolságokkal, hanem irányított távolságokkal lehet megadni a kincs helyét. Idealizáljuk a példát: tekintsük a kincset pontszerűnek, az utakat pedig matematikai egyeneseknek, amelyeken megadjuk az egységet. Az utak metszéspontja legyen az origó (kezdőpont, (0;0)
( 0 ; 0 ) pont); az 1-nek megfelelő pontok kijelölésével irányítjuk is az egyeneseket. (Egyszerűség kedvéért legyen az egység mindkét tengelyen ugyanaz.)
Ebben a rendszerben a sík bármely pontjához tartozik egy valós számokból álló rendezett pár, és fordítva is, valós számokból álló bármely rendezett párhoz tartozik a síknak egy pontja. A kincs helyét egyértelműen meghatározza a két irányított távolság, ha tudjuk, hogy melyik távolságot melyik tengelytől – s akkor a másik tengely mentén kell mérni.
Harmadik általánosítási lehetőség az elásott kincs példája segítségévei: a síkból kiléphetünk a térbe. A kincs helyéről ugyanis a két jelzőszám, a két úttól való irányított távolság csak annyit mond: itt kell ásni. De milyen mélyre? Ha ezt nem tudjuk, akkor esetleg idő előtt abbahagyjuk az ásást. A mélység már egy harmadik koordináta. A három együtt adja meg a pontszerűnek tekintett kincs helyét. Nincs akadálya annak, hogy a „lefelé” – föld középpontja felé irányított tengelyen pozitív számmal fejezzük ki a mélységet. De megtehetjük azt is, hogy fölfelé irányítjuk ezt a harmadik tengelyt, és akkor a mélységet negatív szám fejezi ki. Lehet, hogy az utak segítségével az első két jelzőszámmal – megadott helyen épület áll, annak valamelyik emeletén, padlásán, falában is lehet a kincs. Ebben az esetben a harmadik jelzőszám előjele is fontos: mindhárom jelzőszám irányított távolságot fejez ki.
Egy negyedik általánosítási lehetőség: ha az utak nem merőlegesek egymásra, a tőlük való irányított távolságokkal akkor is egyértelműen meg lehet adni a kincs helyét. A távolságok helyett – amelyeket a tengelyekre merőleges szakaszok hossza ad meg, ha ugyan a pont nincs éppen a tengelyen – a másik tengellyel párhuzamos szakaszok hosszát is használhatjuk ilyenkor jelzőszámnak. A harmadik tengely sem kell, hogy merőleges legyen az első kettőre.
Ez az általánosítás ferdeszögű koordináta-rendszerekhez vezet. Nincs nagy gyakorlati jelentőségük; éppen csak megemlítjük ezt a lehetőséget is.
Polárkoordináták a síkban
Az alkalmazások szempontjából nagyon fontos viszont az, hogy a sík bármely pontját egyértelműen meg lehet adni egy távolság és egy szög segítségével. Az elásott kincs példáján: megadhatjuk, milyen messze van egy kúttól, és hogy aki a kútnál áll, kelet felé fordulva, annak mennyivel kell elfordulnia bal kéz felé, hogy éppen a kincsre nézzen.
Annak természetesen nincs jelentősége, hogy merre van arccal, amikor forogni kezd, és annak sincs, hogy bal kéz felé kezd forogni, de ezek a matematikában leginkább szokásos megállapodások. (Amikor a keleti irányt mondjuk kezdő iránynak, akkor a térképek szokásos beállítására gondolunk. Matematikaibban fogalmazva: az x
x tengely irányából az óramutató járásával ellenkező irányba mérjük a szöget.)
Ilyen módon is két számmal adhatjuk meg egy pont helyét a síkban. Milyen számokkal?
Megint idealizálunk, és a mezőt, ahol a kincs el van rejtve, nem a földfelszín egy részének, nem is a sík egy részének, hanem matematikai értelemben vett – minden irányban végtelen – síknak tekintjük. A kút sem kút már, hanem a síknak egy pontja. Az első jelzőszám most a kincsnek – amely szintén pontszerű – ettől a kezdőponttól való távolsága. Nem irányított távolsága, hanem egyszerűen: távolsága. Adott hosszegységben mérve ez mindig egy nemnegatív valós szám. (Ha a pontszerű kincs a pontszerű kútban van, akkor 0, különben pozitív.) Nemcsak az igaz, hogy a távolság mindig egy nemnegatív valós szám; hanem az is, hogy bármely nemnegatív valós szám lehet (adott egységhez, mégpedig bármilyen egységhez képest). A következő ábra segítheti őket a megértésében.
I. Az elásott kincs távolsága a kúttól mindig nemnegatív valós szám: II. Az elásott kincstávolsága a kúttól bármely nemnegatív valós szám lehet: I. és II. együtt
A másik jelzőszám milyen szám lehet?
Ha az első jelzőszám 0, akkor semmi vagy bármi, nincs jelentősége. Nem kell semerre fordulnunk, illetve akármerre fordulunk, a kincs helyén vagyunk. Minden más esetben: ha az alapiránytól (kelet) meghatározott irányban (bal felé) kezdjük a forgást, akkor negatív számokra nincs szükség; ha kelet felé van a kincs, akkor 0 lesz az elfordulás, ha másfelé van, akkor valamilyen pozitív elfordulással abba az irányba fordulhatunk. Most azonban az már nem igaz, hogy az elfordulás szöge bármilyen nemnegatív valós szám lehet. (Feltételezzük, hogy nem forgunk hiába: mihelyt a kincs felé nézünk, megállunk). A szögmérés egységétől függ, hogy milyen pozitív valós számok lehetségesek. Ha például fokban mérjük a szöget, akkor csak 360^°
360 ° -nál kisebbek, ha derékszögben, akkor 4-nél kisebbek, ha radiánban, akkor 2?
2 ? -nél (kb. 6,3
6,3 -nél) kisebbek stb. Bárhogy adunk meg egy nemnegatív valós számot mint távolságot és egy ennek a feltételnek megfelelő (pl. 360-nál kisebb) nemnegatív valós számot, ezek együtt mindig meghatározzák a síknak egy pontját, a kincs helyét.

(A fotóm itt egy másik helymeghatározáshoz készült, az volt a kérdés, hol volt az erdő sávja 1945-ben a jelenlegihez képest.)
Csatolmányok
1945legifoto_2017google_2.jpg
1945legifoto_2017google_2.jpg (40.72 KiB) Megtekintve 568 alkalommal


Vissza: “Egyéb témák”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég