zwhed írta: ↑2020. február 16., vasárnap 18:41
Aha értelek kedves Felkelőnap. Én viszont kezdő vagyok de nem hülye. Elhiszem h 30 éve nyomják itthon, a te tapasztalataidban sem kételkedem, de azt nekem ne akard bemesélni hogy mindenhol minden le van járva. Azért mert az eddig regisztrált helyeket átlengették? És? Elhiszed hogy nem mindet? Hány de hány hely lehet még amiről nem tud senki semmit. Azért mert a maps csak egy zöld foltot mutat, rajta semmi különössel attól még bármi lehet ott. 20-30 évvel ezelőtt voltak könyvek, szinte nulla tartalom a neten (már ahol volt net), egy-két régészeti irodalom-térkép, csekély tanács az idősektől és szir-szar javarészt használhatatlan légifotók. Tehát ezen segédeszközökre hagyatkozva higyjem el hogy minden és mindenhol le van járva? Talán ha 30 éve lenne minőségi műholdas kép az országról, de az is pár éve fut...
Mi van angliával? 1000x többen nyomulnak, sokkal régebb óta mint itt, hatalmas hagyományuk van, igaz nagyobb területen és történelmileg jelentősebb helyen is vannak, de az hogy-hogy nincs teljesen lejárva? Vagy most te itt milliókat érő kincsekre gondolsz?
Tyű ha! Most volt időm olvasgatni és belebotlottam az írásodba. Nem tudom, hogy olvasod e még, de nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá, tekintve hogy én magam is ha kicsit is de része vagyok a történetnek. Szembe ötlő a generációs szakadék és látszik hogy nem beszéltél régi, igazán régi keresősőkkel, akik anno elkezdték az egészet. Mondjuk ők már nagypapa korban vannak, én magam is a nyolcvanas évek végén kezdtem foglalkozni terepbejárással és nem voltam az elsők között. Azóta jócskán megváltozott a világ és a technikai feltételek is adottak a kényelmes kutatáshoz, ami önmagában viszont nagyon kevés.
Öreg kollégáim számára valóban nem állt rendelkezésre légifotó, internet, sokszor még szakirodalom sem, és az egy két hiányos régészeti topograpfiáért harcolunk a könyvtárban. Elmesélem neked hogy annak idelyén hogy kerestünk lelőhelyeket, minden segítség nélkül egyszerűen és eredményesen. Beálltunk egy patakra és a forrástól kezdve végigmentünk rajta és át néztük mindkét oldalát alaposan. Hosszú fáradságos munka de megérte. A lelőhelyeket nem a régészeti topographiából vettük hanem sok esetben a szakirodalom bővült a segítségünkkel. Nagyon kevés a zöld folt, mivel ezek az emberek alaposan összejártak mindent, mivel akkor ez volt az egyetlen módja a helykeresésnek. Öreg barátomnak nem kellett GPS koordináta azt sem tudta, hogy mi az, de ő volt a kétlábon járó topographia.
Persze ez otthonról laptop elől nem megy, ez kőkemény terepmunka. A legeldugottabb zúg ahová mondjuk nyolc km-es járhatatlan földút vezet azis összevan juggatva. De nem akarom kedved szegni, őszintén kívánom hogy legyen szerencséd! Az erdős helyekről még hallani jókat, főleg ha az régebben bozótos, járhatatlan volt.